A beszéd és a zene között rengeteg párhuzamot lehetne vonni. A számomra egyik legszebb közös pontjuk a csend ereje. Ahogy a zenében hangok és a csend elrendezése érzelmeket vált ki, ugyanígy a beszédekben is. Ezt hívjuk hatásszünetnek.   

A csend ereje az előadás előtt

Emlékszem, hogy a legelső egyetemi órám a Villamosságtan volt és egy fiatal tanár tanította, azthittük, hogy amikor sétált le az előadó lépcsőjén, hogy csak egy táblához közeli sorba szeretne beülni, de mint kiderült ő volt a tanárunk. 130 villamosmérnök első féléves a legkülönbözőbb témákról beszélgetett közben az előadóban, nagy részük észre sem vette, hogy a belépő harmincas évei elején járó férfi lement a táblához, felírta a nevét és szembenézett a hallgatókkal, majd elhallgatott. Egyre több hallgató kezdett el figyelni és végül már mindenki elcsendesedett, mert roppant kiváncsiak voltunk, hogy mi fog következni ekkora hatásszünet után. Ekkor bemutatkozott, de csak mikor már mindenki száz százalékosan rá figyelt. A professzor gyönyörűen kihasználta a csend erejét. 

Hatásszünet a prezentációban

A beszédekben is egy szenzációs eszköz, ami Thor kalapácsa erejével támogatja meg az elmondott gondolatainkat. Legyen az humor, vagy egy erős gondolat vagy főképpen az üzenet, egy szép hosszú, akár három másodperces hatásszünet telitalálat. A közönségnek ilyenkor van ideje végiggondolni a mondandónkat és reagálni rá. Ez lehet nevetés vagy pedig beleélik magukat és a saját szempontjukból átgondolják és érzik az elmondottakat. Ez a tipikus példája annak, amikor nem lököm be őket az ajtón, hanem csak odakísérem őket és hagyom, hogy maguk nyissanak be rajta. Ez pedig lényegesen erősebb reakciókat vált ki. 

Ahogy idővel a fent említett villamosságtan tárgy alatt megtanultam, hogy a tranzisztoros kapcsolások a jeleket képesek felerősíteni, azt is megtanultam az első villamosságtan órán, hogy a jól időzített csend pedig a mondandót erősíti fel.