Én most vajon karizmatikus előadó vagyok? Kiderül…

Sok helyen találkozom mostanában a karizma kifejezéssel, hogy az emberek karizmatikussá szeretnének válni a színpadon. És valljuk be jogos az igény, hiszen az ilyen embereket élmény nézni. Általában egy Steve Jobs képpel illusztrálják a vágyukat, amikor Steve Jobs az iPhone-t mutatta be és először feltartotta, vagy azzal amikor a Macbook Air-t vette ki a borítékból és azt tartotta a magasba, vagy amikor egy Apple számítógép van az ölében, ami az állát tartja. Szóval mindegyikben van valami tartás. 🙂 Ezzel kapcsolatban van egy jó és egy rossz hírem.

A rossz hírem az, hogy felsőbb helyről tudom, hogy a karizma nem tanulható. Pál Feri atyának borzasztóan tetszett a 2016-os Cicerók és Cicerínák konferencián az előadása, amely a karizmatikus előadásmódról “szólt”. Egy szép  csavarral kezdte az előadást, amely után eredetileg a közönség Steve Jobsként szeretett volna kisétálni a teremből. Pál Feri atya szerint a karizma nem tanulható és pont. Ennyi, nulla, semmi, zérus, zéró. 

Ez a gondolat 15 másodpercet vett igénybe a 30 perces előadásából és szinte sokkolta a közönséget.

A jó hírem viszont az, hogy folytatta a gondolatot és azt mondta, hogy a karizma önazonosságot jelent. Akkor karizmatikus valaki, ha olyan témáról beszél, amiben szívvel-lélekkel hisz. Amiről képes lelkesedéssel beszélni.

A lelkesedés angol megfelelője az ENTHUSIASM, amely a görög EN és THEOS szóból ered. Ennek a két szónak a jelentése a görögből átfordítva Istven szava, tehát ha valaki lelkes, aki egy felsőbbrendű energiát birtokol. Ha így beszélünk, az garantáltan magával ragadó lesz. Nyugodtan fejezzük ki a lelkesedésünket a színpadon a témánkkal kapcsolatban, így leszünk karizmatikusak.

A következő “Karizmatikus vagyok?” kérdést válaszoljátok meg az alapján, hogy lelkesek vagytok-e a téma iránt. Nyilván ahhoz, hogy a lelkesedés kiüljön az előadó beszédére, testbeszédére és hangjára, ahhoz az előadástechnikának is megfelelő szintűnek kell lennie. Ugyanakkor a tartalom a király.