A 13 éves Peti fél mások előtt megszólalni. A haverokkal ugyan megérti magát, de amikor felelésre vagy bármilyen megszólalásra kerül sor, alaposan leblokkol. Sőt, sok esetben nem áll ki magáért, olykor a közröhej tárgya az iskolában félénksége miatt. Petit rendkívül bántja a dolog, szinte minden nap jut neki a kudarc keserű almájából. Peti szüleit is felzaklatja a dolog és a már sokadik „merj határozottan beszélni” tanács után végre elhatározásra jutnak. Elviszik Petit egy retorikai képzésre.
Peti és lámpaláz
A 13 éves fiú megtanulja, hogy a lámpaláz egyáltalán nem ellenség, hanem egy olyan inspiráló tényező, ami segítheti a felkészültségben, fókuszálásban.
De ahhoz, hogy Peti a színpadon és a való életben is megállja a helyét, szükség van bizonyos praktikákra.
Ennek érdekében Peti különböző lámpaláz-csillapító módszereket sajátít el:
– Feszítő-lazító gyakorlatok: amikor álló helyzetben megfeszíti az izmait, majd ellazítja
– Hatalmi pózok: Amikor minél nagyobb teret foglal el a nyilvános szereplés előtt.
– Légzőgyakorlatok: Tudatos légzéssel lelassítja és nyugodttá teszi magát.
– A miért gyakorlat: Amikor megfogalmazza magának, hogy miért akar az adott témáról beszélni, mit akar kifejezni.
És a gyakorlatok hosszú sorát még lehetne folytatni, a lényeg mindig az, hogy személyre szabott technikákat sajátítsanak el a gyerekek.
Aztán következhet az a hangszer, aminek gondos használata elengedhetetlen a meggyőző beszédhez.
Peti és a beszédtechnika
Peti megtanulja a hangját jellemének és személyiségének megfelelően használni, sőt élni az egyedi orgánuma adta lehetőségekkel.
Elsajátít légzőgyakorlatokat, hanggyakorlatokat, hangsúlygyakorlatokat, ritmusgyakorlatokat, hangerőgyakorlatokat, hanglejtési gyakorlatokat stb.
Ebben az egykori kiváló magyar gyógypedagógus, logopédus Montágh Imre könyvekben foglalt technikái, gyakorlatai, útmutatásai adnak követendő mintát Peti számára.
Peti és a hatáskeltés
A 13 éves fiú szembesül azzal is, hogy nem elég kimondani a szavakat, mondatokat, azokat olyan nonverbális jeleknek kell kísérniük, amelyek megerősítik, markánsabbá teszik mondanivalóját.
Ezért lényeges a gesztus, a mimika, a testtartás és minden olyan mozdulat, ami a nyilvános beszédben meghatározó lehet.
Ezek a nonverbális jelek akkor is segíthetnek, ha éppen történelemből felel vagy egy felsőbb éveshez kell odamennie információt kérni.
Peti és a fegyelmezettség
Petit megtanítják arra, hogy egy beszéd nem csapongó, törekszik az időbeli korlátok megtartására.
Vannak olyan retorikai klubok (Pl. Toastmasters), ahol a felkészült beszédek 5-7 percesek, azaz ezt az időintervallumot alulmúlni vagy túlhaladni nem túl szerencsés.
Aki beleesik az utóbbi két hibába, annak érvénytelenítik a beszédét.
Peti szembesül azzal, hogy meg kell tartania a megszólalás mértékét, és ezt csak fegyelemmel és figyelemmel teheti meg.
Peti és az alázat
Peti azt is észben tartja, hogy a közönség a legfontosabb, éppen ezért a fókuszt saját magáról át kell tennie a hallgatóságra. Rájuk kell koncentrálnia. Mintha egy ajándékot adna át másoknak a beszédével. Nem üres fecsegésre törekszik, hanem arra, hogy segítsen a közönségnek.
Ezt pl. úgy is megteheti, hogy elmondja a saját kudarctörténetét vagy sikersztoriját, hogy más is tanulhasson belőle.
De a színpadra lépés előtt van egy fontos feladat, ami életünk végéig jó szolgálatot tehet nekünk, főleg Petinek és a hozzá hasonlóan szorongó, rettegő gyerekeknek.
Peti és az önismeret
Ez még a lámpaláz csillapítása előtti lépcsőfok.
Talán a legfontosabb.
Peti ugyanis olyan közegben bontakozhat csak ki igazán, ahol szabadon beszélhet a félelmeiről, kudarcairól, erősségeiről, gyengeségeiről is.
Ha ezt megteheti, akkor szembenézhet önmagával és rájön arra, hogy a félelmek egyfajta lehetőségek arra, hogy meghaladhassa önmagát.
Pl. kiálljon egy színpadra, meg merjen szólalni idegenek előtt.
Aztán a kisfiú megismer még valami fontosat.
Peti és az átélés
Ez a nyilvános beszéd egyik legszebb és legnagyobb kihívást jelentő része. A színészektől kölcsönzött technika, ami hitelesebbé, hatásosabbá, sugárzóbbá teszi Petit.
Amikor Peti hagyja, hogy a fejében megszülető gondolat megjelenjen képként előtte, majd érzelmet váltson ki belőle és ez mutatkozzon meg a nonverbális jeleiben, mozgásában is.
Pl. Peti a színpadon arról beszél, amikor folyamatosan leblokkol a nyilvános szereplései során. Először egy fájdalmas esetre gondol, majd bevillan neki a kép (visszaidézi a történteket), aztán hagyja, hogy elborítsa az érzés a felidézés által, majd ezután fejezi ki ezt gesztusokkal és beszéddel.
Tehát a gondolat, kép, érzelem mindig előbb születik meg benne, mint a mondanivaló.
Csak így lehet hiteles a beszéde, csak így élheti meg a jelent a közönség és ő is.
Mit tanult tehát a 13 éves Peti?
– Lámpaláz-csillapítást, hogy legyőzhesse a félelmeit.
– Beszédtechnikát, hogy szépen szóljon a hangja.
– Hatáskeltést, hogy a nonverbális „jelenléte” is meggyőző lehessen.
– Fegyelmezettséget, hogy igényes legyen önmagával szemben.
– Alázatot, hogy tisztelje a közönséget.
– Önismeretet, hogy legyen tisztában az erősségeivel és a gyengeségeivel is.
– Átélést, hogy megteremtse a jelenlét varázslatos állapotát.
Kedves olvasó!
Peti fejlődési útja más gyerekek számára is elérhető. Kívánom, hogy ahogy Peti, Te is megtapasztald a nyilvános beszédben rejlő erőt és potenciált!
