Önbizalom, magabiztosság, önbecsülés….

Az elmúlt években olyannyira sokszor hallhattuk ezeket a kifejezéseket, hogy már-már elcsépeltté, közhelyessé válhattak számunkra. Youtube reklámok, motivációs guruk és önfejlesztő könyvek sokasága emlékeztet minket nap mint nap arra, hogy önbizalom nélkül nem teljes az életünk.

Hiába, igazuk van.

Megannyi nagyrészű élményről maradunk le, ha nem indulunk el az önfejlesztés hosszú és göcsörtös útján, amelynek jutalma nem kevesebb, mint saját magunk megbecsülése, szeretete.

Rocksuli – a sokszor megrázó élmény

Már egészen iskolás korunktól kezdve megmérettetik önbizalmunk az osztály imádott és talpraesett diákjaiéhoz képest. Hacsak utóbbiak nem mi magunk voltunk. Éberen él emlékezetemben népszerű osztálytársnőm elmarasztaló pillantása középiskola 10. osztályából, mikor egy-egy nap számára nem tetsző öltözéket vettem magamra. Vagy mikor az idegen nyelvi országos versenyre nem az éles eszű, hanem az éppen legkedvesebben hízelgő diákokat válogatták be tanáraink. Mindezek a tapasztalatok már ideje korán rásüthetik a bélyegüket önbecsülésünkre, melynek későbbi negatív hatásait akkor még nem is gyanítjuk. Párválasztás, karrier, munkahelyi interakciók, gyereknevelés – az élet megannyi területén visszaköszönhet.

Ha önbizalmunk meg is törpül az évek során (márpedig a világ változó kihívásai rendszerint különböző versenyszámok elé állítanak minket) ne gondoljuk azt, hogy az egészséges önbecsülést csak a kiváltságosoknak tartalékolják. Az egyik legfontosabb és egyben legbanálisabb felismerés, hogy bizony nekünk is lehet önbizalmunk. Azonban ez nem egy szempillantás alatt, azon melegében történik, hanem következetes, kitartó és elszánt munka gyümölcseként érik be az idők folyamán.

A módszerek

Az alábbiakban néhány hasznos, saját bőrön (avagy elmén) kipróbált módszert mutatok be, melyek gyakorlásával, tudatosításával Te is előreszegezett állal, kihúzott háttal, magasra emelt fejjel mehetsz végig a magabiztosságot kikövező úton.

Tökéletes hang – avagy a pozitív belső beszéd fontossága

“Az egészség elérésének legegyszerűbb útja, ha kellemes gondolatokkal töltöm fel az elmém.” – Louise L. Hay.

Míg nem kezdünk el tudatosan önfejlesztéssel foglalkozni, talán észre sem vesszük milyen kritikusan és kíméletlenül beszélgetünk saját magunkkal különböző élethelyzetekben.  Kezdjük el észrevenni, hogyan szólunk önmagunkhoz például egy félelmet keltő szituációban. Gondoljuk végig, hogy hogyan érezzük magunkat egy-egy gondolatunktól. Amennyiben kellemetlen érzést kelt bennünk belső beszédünk, próbáljuk meg azt kedvezőbb irányba terelni.  “Válasszunk” más gondolatokat, amelyek megnyugtatóak, bátorítóak és ellazítanak minket.

Egy időben borzasztó félelemmel töltött el, ha repülőre kellett szállnom. Külföldi munkavállalás miatt azonban két havonta elkerülhetetlen volt. Azon túl, hogy igyekeztem a szorongás forrását megtalálni, a félelem leküzdésében kiemelkedő szerepe volt annak, ahogy a repülés előtt és alatt saját magammal társalogtam. Arra figyelsz, amit szeretnél vagy arra, amitől félsz? – tettem fel a kérdést megannyiszor magamban. Így ha el is kalandozott a figyelmem a félelem irányába, a pozitív belső beszéd segítségével sikerült fejben nyugodtabb vizekre evezni.

Ezt a kérdést később első tréneri prezentációim előtt is sokszor alkalmaztam.

A pozitív belső beszéd fontosságát A békés harcos útja című könyv/film is remekül szemlélteti.

Harcosok klubja – a testmozgás szerepe

Tihanyi visszhanghoz hasonló kiáltásokként rémlenek fel egy önbizalomtól mentes és lelkileg megterhelő időszakomból háziorvosom egyszerű, ám annál célszerűbb szavai: sportolni, sportolni, sportolni. Akkoriban még nem értettem, hogy egy-egy óra úszás mégis hogyan húzza fel önbecsülésemet a tengerfenék mélyéről.

Önbizalom hiányában sokszor képesek vagyunk magunkat (képzelt) határok közé szorítani. A sport viszont rejtett képességeink sokaságát hozhatja a felszínre és segít kifeszíteni korlátainkat.

Egyre hosszabb távokat tudunk lefutni? Egyre nagyobb súlyt tudunk megemelni? Ismét növeltük a felülés ismétlésszámait? Ezek mind-mind sikerélménnyel töltenek el minket, melynek hatására jobb barátai lehetünk önmagunknak.

Mindemellett az edzés során endorfin is termelődik szervezetünkben, ez pedig csupa jó érzéssel áraszt el minket – csökkenti a stresszt, a szorongást és erősíti az immunrendszert.

Hiszen régóta tudjuk, hogy ép testben ép lélek. 

Egy csodálatos elme – avagy képzeljük el a sikert

Ahogy Yuval Noah Harari a Sapiens című könyvében is kifejti, a fikció megalkotásának képessége a Homo sapiens egyedi vonása. Jelenlegi tudásunk szerint kizárólag az ember képes szavakból képzeletbeli valóságot alkotni. Ezt az egyedülálló adottságunkat önbizalmunk növelésére is felhasználhatjuk.

Amennyiben korábban végeztünk már vezetett meditációt, talán emlékszünk arra is, hogy a narrátor általában a “képzeljük el” szavakkal hív be minket a történetbe. A mese végére pedig testünk ellazul, elménk felfrissül. A kívánt hatást itt ugyancsak a képzelet erejével érjük el.

Ha tehát magabiztosabbak szeretnénk lenni, kezdjünk el úgy gondolni magunkra, mint az ideálunkra.

Vegyünk elő fejben egy félelmet, szorongást keltő élethelyzetet (nyilvános szereplés, felettesünkkel való megbeszélés stb.) és vizionáljunk egy kellemesebb, számunkra kedvezőbb forgatókönyvet a történethez. Gondoljuk el, hogyan viselkednénk abban a helyzetben, ha több önbizalommal rendelkeznénk. Máshogy reagálnánk? Szánjunk időt és energiát arra, hogy ezt a feladatot rendszeresen elvégezzük.

Életrevalók – az önszeretet jelentősége

“Látszik, hogy nem szereted magad” – egy párkapcsolati szakítás záró szavai voltak ezek évekkel ezelőtt. Az egyik legkeményebb kritika, amit valaha kaptam. Utólag viszont hálás vagyok érte, hiszen többek között ennek hatására kezdtem el mélyrehatóan a témával foglalkozni.

Az önszeretetet korábbi rossz viselkedési mintáink folyamatos és tudatos megváltoztatásával érhetjük el. Rengeteg mindenben megnyilvánulhat, például:

  • Megértjük, hogy értelmetlen magunkat másokhoz hasonlítani. Akármennyire is ezt sugallják az online közösségi felületek, az összehasonlítás alaptalan. Mindannyian más életutat járunk be, így az összehasonlítás alapja csakis saját magunk lehet.
  • Akármilyen maximalisták is vagyunk, saját magunkkal is empatikusan, együttérzéssel bánunk és elfogadjuk, hogy a hibázás velünk is megeshet.
  • Elfogadjuk a dicséretet.
  • Időt szánunk olyan tevékenységekre, melyekben örömünket leljük. Hiszen megérdemeljük.
  • Megtanulunk csendben egyedül lenni saját magunkkal. Nem szükséges, hogy mindig fülünkben ordítson a zene vagy a tv a háttérben.
  • Felismerjük, hogy egy-egy nehezebb időszak elkerülhetetlen, az élet része. Nem merülünk el önsajnálatban.

Mindezek hatására képesek leszünk több tisztelettel és szeretettel fordulni saját magunk felé, mely önbecsülésünkre is jótékonyan hat.

A bárányok nem hallgatnak – a nyilvános beszéd szerepe

A nyilvános beszéd és az önbizalom vonatkozásában keletkező írások rendszerint azt taglalják, hogyan tudnánk az önbizalmunkat fejleszteni, hogy előadásunk magabiztosabb legyen (de legalább is annak látszódjon).

Mi lenne, ha megcserélnénk a sorrendet?

Beszéljünk minél gyakrabban közönség előtt és sokkal magabiztosabbak leszünk? – Igen, ugyanis a nyilvános beszéd maga is hozzájárulhat önbizalmunk erősítéséhez. Erről talán kevesebb szó esik.

Egy-egy nyilvános felszólalást megelőző és aközben jelentkező félelem mindannyiunk számára ismeretes. Verejtékezünk, izgulunk mit fognak rólunk gondolni, kifelejtünk-e egy bekezdést, hányszor botlunk majd bele szavakba. Izgalmunk sok esetben teljesen jogos, hiszen megannyi váratlan esemény bekövetkezhet előadásunk alatt, például technikai problémák a számítógéppel, prezentációval vagy éppen egy előadást zavaró résztvevő. Ezekben a helyzetekben pedig a közönség legszívesebben egy magabiztos, előadásából ki nem zökkenthető személyt lát a színpadon.

Amennyiben nem vagyunk elég jártasak még a nyilvános beszédben, előfordulhat, hogy ilyenkor lábunk meggémberedik és hangunk elcsuklik. Viszont rendszeres gyakorlással fokozatosan kialakul bennünk a meggyőződés, hogy a felmerülő nehézségeket határozottan és összeszedetten tudjuk majd kezelni. Lámpalázunk egy egészségesebb szintre csökken vissza, hiszen már megismerkedtünk a helyzettel, tudjuk milyen kint állni a színpadon.  A veszélyhelyzet érzés megszűnik.

Tehát ha lehetőségünk adódik rá, merjünk kiállni emberek elé és beszéljünk. Ezáltal

  • fokozatosan leküzdjük megannyi félelmünket, belső bizonytalanságunkat
  • jártasságot szerzünk a legkiélezettebb helyzetek higgadt kezelésében
  • egyre kevésbé fog megrémiszteni minket, ha ki kell állnunk emberek elé
  • hétköznapi, társas interakciónk is javulnak a közönséggel való kapcsolódás folyamán

Végeredményben tehát sokkal magabiztosabbak leszünk. Döntéseink, cselekedeteink mind összhangban vannak önbecsülésünkkel, ezért mentális állóképessünk fejlesztése kulcsfontosságú. Akármilyen megpróbáltatás elé is kerülünk, önbizalommal teli, egészséges énképünkben menedékre lelhetünk az élet viharai elől.

Hujber Ildikó, 2020 országos nyilvános beszéd bajnok