“Igyál előtte valamit”, “kezdj egy viccel” vagy “képzeld a közönséget meztelenül” hangzanak el sokszor kéretlenül az örökérvényűnek, stresszcsökkentőnek és bíztatónak hitt tanácsok a prezentációk előadói felé a színpadra lépés előtt. Tapasztalatom szerint egyik sem működik. A prezentációs felkérés egy megtisztelő, de kétségkívül nehéz feladat. A retorika művelői közül sokan sokféle módszerre esküsznek, hogy hogyan lehet nemcsak megúszni ép bőrrel egy előadást, hanem jól teljesíteni. Az én tapasztalatom szerint egyetlen módszer van, ami mindenkinél garatáltan működik. A retorika, a prezentálás és a nyilvános beszéd Szent-Grálja nem más, mint a kiváló tartalom előállítása, amihez a beszédírás a kulcs.

Célkeresztben a beszédírás

De mitől lesz kiváló egy tartalom? 3 kontinensen többezer magán és vállalati prezentációt és beszédet volt lehetőségem látni és véleményem szerint a kiváló beszédben 3 összetevő van:

  • A közönségnek érdekes
  • A beszélőnek érdekes 
  • Egyszerű

Van egy fontos különbség a beszédek és a korábban megírt fogalmazások, vezetői riportok vagy éppen esszék között. Az írott anyagot a szemnek készül, a beszédet viszont elsősorban a fülnek írjuk. A beszédírás lényege, hogy a hallgatóság fejében jöjjenek létre a képek, amivel megelevenedik előttük az, amit elmondunk. 

Persze egy beszéd nem lesz magától kiváló, átgondolt és tudatos felkészülési munka van egy-egy ilyen előadás mögött. Ez a fejezet az érdekes és informatív tartalom megalkotásáról, a megértést és memorizálást segítő struktúra kialakításáról és a tartalom kapcsán felmerülő egyéb tippekről és trükkökről szól.

A média örökzöld ökölszabálya, hogy “a tartalom a király”. Hiszek benne, hogy a király tartalmak ottvannak bennünk és hihetetlen jó érzést ezeket átadni és megkapni is. Ez a fejezet abban fog segíteni, hogy a beszédeinkben a tartalom valóban király legyen.

Érdekes tartalom

Megehetem? Vagy ő fog megenni? Kapcsolatba léphetek vele? Láttam már valahol? 

Dr. John Media a Harvard agykutatója szerint evolúciós örökségünk, hogy bizonyos dolgokra ösztönösen odafigyelünk, bizonyos dolgokra pedig akkor is nehéz, ha nagyon erőlködünk. A túlélés érdekében a szokatlan, az érdekes információkra képesek vagyunk könnyen odafigyelni. Másrészről, az unalmas dolgokra nem figyelünk oda, így nem is jegyezzük meg azt. A korábbi tapasztalataink meghatározzák, hogy mire érdemes odafigyelnünk. Igaz ez az iskolára, munkahelyre és a különböző előadásokra is. 

Ha valaki kiáll a színpadra és bemutatkozik, hogy ő Kovács Géza, Kovács József fia, aki általános iskolába Paksra, majd középiskolába már Budapestre, majd 2012-ben felvételizett a Corvinusra ….. ahova már szintén az érdeklődés hiányában nem vették fel. Ez senkit sem fog érdekelni, egy idegen közönséget főleg nem, de még a legszűkebb családi kört sem, mert ők meg már tudják.

A fentiek miatt tudományosan bizonyított, hogy a jó prezentáció valami érdekességgel, történettel vagy aktuális fejleménnyel indul. Ezzel a közönségnek azonnal felkeltjük a figyelmét és megteremtjük annak lehetőségét, hogy az általunk elmondottak hatással legyenek rájuk. 

Közönségnek érdekes?

Sokszor készítek tréningeken közvéleménykutatásokat, hogy a közönség szerint a beszéd valójában a beszélőről vagy a közönségről szól. Az érdekes következtetésem, hogy kilencven százalék felett van a helyes válaszadók aránya és szinte közfelkiáltással jön vissza a helyes válasz, hogy a beszéd a közönségről szól. Azonban, amikor a közönség tagjai beszélővé változnak, akkor hirtelen az arány kifordul és az előadók kilenceven százaléka saját magát helyezi előtérbe és nem vagy csak kismértékben veszi figyelembe a közönség szempontjait. Pedig egyértelmű, hogy a közönség a lényeg, a beszéd a közönségről szól, ilyen módon a nekik érdekes tartalom mindent felülír.

Előadóként csak akkor van esélyünk érdekes dolgokat mondani a közönségnek, ha elérjük, hogy figyeljenek ránk. Kapcsolatot kell létesítenem velük. Ez akkor lehetséges, ha képes vagyok egy hullámhosszra hangolódni velük. Ehhez a műszaki szakzsargonban szinkronizációnak hívott technikát kell segítségül hívnom. 

Először is szinkronizálódnom kell velük szakmailag. Ez akkor tehető meg, ha megismerem őket. Nem kell személyesen, de tudnom kell, hogy:

  • Mi az ami valamilyen szempontból fontos információ, újdonság vagy egy releváns összefoglaló lehet nekik?
  • Mi az a részletesség és mélység, ami indokolt az esetükben? Nem lehet túlegyszerű, de túlbonyolult sem.  Általában a bonyolultság szokott a probléma lenni, hiszen nehéz lehet felmérni, hogy mi az amit a közönség nagyrésze tud az adott témáról.
  • Kik ők (korcsoport, szakmai érdeklődés stb.)?
  • Hányan vannak?
  • Milyen előképzettségekkel rendelkeznek a témában?

Másrészről, szinkronizálódnom kell velük emberileg is. Egy műszakilag felkészült, de nem szimpatikus előadóra éppúgy nem tudnak odafigyelni. Ez sem egyszerűbb, mint a szakmai kapcsolódás, hiszen van két nagyon lényeges különbség a beszélő és a közönség között, a beszélő áll és térben is távol(abb) van a közönségtől, a közönség pedig ül. A közönség jóindulatát úgy lehet kivívni, hogy megmutatjuk neki, hogy mi a közös bennünk, tehát jelezzük, mi is egy vagyunk közülük. Amikor az Amerikai Egyesült Államok elnöke akar egy rendívül fontos dolgot elmondani, akkor az egyik erős eszköze, ha úgy kezdi a beszédet, hogy nem úgy állok előttetek, mint az amerikai elnök, nem úgy állok itt előttetek, mint a szenátus egyik tagja, hanem mint egy amerikai állampolgár. 

Meg kell nézni, hogy emberileg hogyan tudok valami közös pontot fellelni a közönségemmel, amivel tudok kapcsolódni hozzájuk. Például a Stand Up-os előadók bevett kezdése ezért az idefelé jövet, hiszen a közönség mindegyik tagja ugyanúgy ment, nem is olyan rég az előadás helyszínére, azonnal lehet azonosulni az elmondottakkal. 

Steven Spielberg mondta, hogy azok a történetek érdeklik igazán, amikor mindennapi emberekkel, nem mindennapi dolgok történtek. Biztos, hogy velünk is voltak ilyen szokatlan történetek, szakmai és magánéleti szempontból is, ami másoknak érdekes és tudnak azonosulni vele.

Beszélőnek érdekes? 

Ha a beszélőnek nem érdekes a prezentációja, akkor hogyan tudna rávenni másokat arra, hogy érdekes legyen számukra és hogy odafigyeljenek!? Tükörneuronjainkkal arra vagyunk programozva, hogy legtöbb helyzetben letükrözzük a környezetünk érzéseit. Egy unott és magát rosszul érző előadóra mi is unottan és rossz érzésekkel fogunk reagálni. A cél, hogy olyan témában adjunk elő, ami előadóként nekünk is érdekes.

Igen, tudom, tudom, rengeteg unalmas, előre megírt és borzalmas diával támogatott céges elődást kell embereknek nap mint nap megtartaniuk. Ugyanakkor azt szoktam tanácsolni, hogy meg kell találni azt a részt, amiért lelkesedni tudunk, ami érdekel minket. Ez üde színfolt lesz a prezentációban és garantáltan ki fogunk tűnni vele a tömegből.  Egy-egy az előadás témájához jól illeszkedő ügyféltörténettel vagy érdekes hasonlattal az előadás azonnal feldobható. 

Színpadon állva a közönség rengeteg mindent leolvas rólunk, és amit talán legnehezebb eltakarni, az a lelkesedés hiánya. Másrészről, nem véletlen, hogy a mind a magán, mind az üzleti életben a lelkes előadókat szeretik.

Nézzünk meg egy Steve Jobs vagy Steve Ballmer beszédet, biztos vagyok benne, hogy a beszédeik a közönség mozgósításával nemcsak a jó hangulathoz, hanem a cégeik sikeréhez is nagyban hozzájárultak. Ezek a beszélők fanatikus módon voltak képesek lelkesedni a beszédeik tartalma iránt és ez átragadt a közönségre is. A lelkesedés a bajnok előadók reggelije.

Egyszerű tartalom

A beszéd és az írott anyag között nemcsak a közönség fő befogadó érzéke a különbség, hanem az is, hogy egy írásos anyagnál a saját tempómban vagyok képes az információt és élményeket befogadni, képes vagyok lassítani vagy visszanézni, ha valami nem egyértelmű. Van lehetőség arra, hogy ne maradjak le semmiről sem. 

Az élő nyilvános beszéd esetén viszont sokkal komplexebb a helyzet, hiszen nemcsak egyszerre látom és hallom, ami a színpadon történik, hanem a beszélő tempójához kell igazodnom, az elmondott információkat és összefüggéseit így nehezebb megérteni. Másrészről ha valami nem egyértelmű, akkor én úgy hívom, hogy “ledobom a láncot” és az utána levő kilométerkövek is kiesnek, oda már nem jutok el, mert vagy nem fogom érteni vagy pedig már nem is fog érdekelni, ami elhangzik. Következéseképpen, beszédnél nagyon egyszerűen, már-már szájbarágósan kell fogalmaznom és kerülni minden barokkos, többszörösen bővített körmondatot. 

Steve Jobsnak és Bill Gatesnek összehasonlították a termékbemutatók alatt elhangzott tartalmait. Egyértelműen Jobs-ot tartják a sokkal jobb beszélőnek és az jött ki, hogy Jobs sokkal rövidebb és egyszerűbb mondatot használ Gates-nél. A Microsoft prezentációkban a műszaki dolgok, felbontások, számítási és memóriakapacitások domináltak. Az Apple termékbemutatóin pedig az egyszerű üzenetek voltak túlsúlyban mint az “ezer dal a zsebedben” vagy “a világ legjobb mutatópálcáját fogjuk használni, az ujjunkat”.

Figyelmi görbe

Az egyszerű tartalom elkészítéséhez hozzátartozik az a jelenség is, hogy bizonyos idő után természetes módon lankadni kezd a közönség figyelme. Ezt a helyzetet még fokozatja, ha kora reggel, késő este adunk elő, a közönség fáradt, éhes, vagy pedig előttünk már 5 unalmas prezentációt ültek végig. Ezekkel a fokozott helyzetekkel a fejezet végén foglalkozunk, most vegyünk egy átlagos közönséget. Kutatások szerint a figyelmi görbe így néz ki:

Tehát 10 perc után szinte teljesen elveszítjük a közönség figyelmét. Aztán az előadás végefelé még valamennyire ez felkúszhat, de nem számottevő. Fiatalokkal végzett kutatás alapján mégrosszabb a helyzet és már 5 perc után praktikusan nullára csökken a figyelmük. 

És 10 perc felett?

Mit lehet tenni?

Egyrészt minél rövidebben beszéljünk. Egy konferencián ritkán haragszanak meg ha rövidebbre fogtuk, hiszen leginkább a megcsúszó előadókkal szokott a probléma lenni.  Nem véletlen, hogy a nyilvános beszéd versenyeken 5-7 perces az a műfaj, amiből világbajnokságot is rendeznek. 

Ökölszabály, hogy 10 perc feletti beszédeknél már szükség van vizuális segédeszközökre, pl. a leggyakrabban használt Powerpoint prezentációs eszközre. Ez segít a közönségenek az előadás követésében és memorizálásában.

Másik ökölszabály, 10 percenként szükség van valamilyen váltásra a színpadon. Pl. egy Apple termékbemutatón Steve Jobs mindig produkált valamilyen váltást a színpadon, vagy egy videó, vagy egy kollégája színpadra szólítása, vagy egy zenekar vagy egy termékbemutató színezte az előadást. 

Mi mit tehetünk?

Ha jó érzékkel színessé tesszük a mondandót, akkoris van még további színezési lehetőségünk. Én pl. hosszabb beszédeknél vagy tréningeknél (30 perc felett) szinte folyamatosan powerpointot és 10 percenként vagy flipchartot vagy valami közönségbevonást vagy videókat használok. A prezentáció egy olyan műfaj, amely sokkal közelebb kell, hogy legyen a Hollywood-i filmekhez, mint a nyomtatott sajtóhoz.  A prezentációnkra folyamatos váltásokkal és fordulatokkal mindvégig képes odafigyelni a közönség. 

Üzenetek

A beszédünkből a közönség benyomásokat, gondolatokat és ötleteket visz el magával … jó esetben. 

Biztos sokan tapasztalták már, hogy az elhangzott előadásnak nem értették a lényegét. Beszélőként nem eshetünk abba a hibába, hogy a véletlenre bízzuk, hogy melyik üzenetek maradnak meg. A mi kezünkben kell, hogy legyen ennek az irányítása. Ezt az előadástechnikai hangsúlyozások mellett a beszéd tartalmával is megtehetjük. Az üzenetek legyenek érdekes és emlékezetes módon felvezetve. 

A kevesebb több

Tapasztalatom szerint, ha túl sok információt akarunk átadni, akkor annak az az eredménye hogy semmit sem visznek haza. Mintha a poharukat egy vízágyúval próbálnánk megtölteni, nem marad meg náluk a vízből semmi sem, hiszen a túlzott vízmennyiségtől széttörik a poharunk. Ilyen módon nem érdemes túl sok üzenetre hangsúlyt tenni. A tapasztalat szerint nagyjából 3-4 gondolatot, érzést és ötletet választhatunk ki, amit a közönség képes elvinni magával haza. Általában 7 felett az üzenetek kioltják egymást, és nem marad meg semmi az előadásból. 

Egy nagyon jó ellenőrző módszer, megkérdezni egy előadótól, hogy egy mondatban mondja el, hogy miről szól az előadása. Ha röviden és velősen válaszol, akkor az az előadás nagy valószínűség szerint jó lesz. 

3 éve San Franciscoban egy startupos konferencián késében voltam már, és megkérdeztem az egyik utolsó előadót, hogy miről szól majd az előadása. Azt mondta, hogy alapítók együttműködése a lényege, én pedig elismerően csettintettem, hogy megéri majd ottmaradni, hiszen ez a fickó érti és átgondolta, hogy mire fogja kihegyezni a beszédét. Nem csalódtam  prezentációban. 

A hollywoodi fokmérő

Hollywoodban egy felmérés keretein belül megnézték, hogy mi az ami a premier után a lehető legpontosabban jelzi a kasszasikert és arra jutottak, hogy ha a közönség a moziból kivonulás közben néhány, jellemzően maximum 3-4, filmbeli jellegzetes mondatot ismételget, akkor az a sikert jelzi. Ezeket a mondatok megmaradnak nekik és a barátaikat is beavatják ezekbe, akik szintén megveszik a mozijegyeket.

Terminátor: Visszatérek

Star Wars: Az erő legyen veled

Holt Költők Társasága: „Carpe Diem! Éljetek a mának, fiúk! Használjátok ki az életet!”

Oroszlánkirály: A múlt gyakran fájhat, és elfuthatsz előle, de akár tanulhatsz is belőle.

Forrest Gump: 5. Az élet olyan, mint egy doboz csokibonbon. Nem tudhatod mit veszel ki belőle.

Titanic: Én vagyok a világ ura!

Üzenetek kapcsán nem feltétlenül van új a nap alatt és nem az a lényeg szerintem, hogy a beszéd üzenete a leginnovtívabb legyen. A lényeg az újszerű becsomagolás történetekkel, adatokkal és példákkal. Mivel a jó üzenetek egyszerűek és letisztulatak, így sokszor érdemes a reklámiparból egy-egy jó szlogent segítségül hívni. Nekem az alábbi szlogenek tetszenek a teljesség igénye nélkül:

Nokia-Összekötjük az embereket

Nike-Ha van tested, akkor atléta vagy.

Nike-Csak csináld.

Apple-A világ legvékonyabb laptopja

Apple- Az Apple ma újra feltalálja a telefont.

Ericsson- Az összekapcsolt világ csak a kezdet

Tesco- A legkisebb is számít

Nike- Mindenki elveszít játszmákat néha, de kevesen változtatják meg azokat.

A szlogeneket elemezve látszódik, hogy jól leírják a cég működését az adott fázisban, másrészről vagy egy cselekvési felhívást vagy érdességet/kontrasztot tartalmaz.

Közönség kérdései

Arisztotelész Retorika című műve máig alapja a szónoklattannak. Célja elsősorban a meggyőzés és a beszédek sikere. Arisztotelész 3 dolgot lát fontosnak egy beszédben. Legyen benne meg az ethosz, páthosz és logosz hármas. Az ethosz a hitelességet jelenti, hiszen előadóként hitelesnek kell lennünk az adott témában, hogy odafigyeljenek ránk. Ha valaki a szakértője egy adott témának, akkor a közönségnek sokkal könyebb megragadnia a figyelmét.  A páthosz jelenti az érzelmet, az érzelmi töltettel rendelkező beszédeket sokkal könnyebb megjegyezni, hiszen az érzelmi köntös érdekessé teszi őket. A logosz pedig a következetességet jelenti, tehát a beszédenek logikailag követhetőnek és következetesnek kell lennie. 

7 éve figyelem folyamatosan a prezentációk kezdéseit és a fenti formulával szépen összecseng az, ami a közönség fejében megfogalmazódik tudatosan vagy tudat alatt, amikor előadóként állunk ki eléjük a színpadra. Elméletem szerint a közönségben 3 kérdés fogalmazódik meg, amikor egy előadó kiáll a színpadra:

Érdekes az előadó?

Azonnal meg kell ragadni a figyelmüket és kell valami szokatlan az első 30 másodpercben. Ez az Arisztotelészi Pátosz, és legtöbbször a beugró is, hogy a közönség odafigyeljen ránk. Ez lehet valamilyen humor, valamilyen aktualitás, egy érdekes adat, egy provokatív kijelentés vagy egy szokatlan hasonlat.

Néhány barátom és néha én is szoktuk úgy kezdeni a bemutatkozást, hogy börtönbe kerültünk múlt tavasszal …. ekkor mindenki néz, hiszen ezzel a szokatlan kijelentéssel bedobtuk az üdvözlőbombát és a közönség azonnal odafigyel. Majd a helyzet gyorsan feloldódik, hiszen hozzátesszük, hogy egy hazai börtönben tartunk nyilvános beszédképzést az elítélteknek. 

Miért jó nekem?

Mit kaphatok a prezentációból, ha végighallgatom?  Ez az Arisztotelészi Logosz. Az idő az egyik, ha nem a legértékesebb időforrásunk, csak akkor vagyunk hajlandóak a figyelmünkkel megajándékozni az előadót, ha nekünk érdekes témáról beszél. Minden beszéd egy ígéret arra, hogy érdekes és/vagy értékes dolgokat hallunk, ennek megfelelően a legjobb ha megígérjük, hogy miről lesz szó a beszédben mindjárt az elején. Erre egy nagyon egyszerű és természetes eszköz az Ígéret formula kitöltése.

Ígéret formula

Minden … (közönség megszólítása) tud … (beszéd témája) … a (következőképpen)…

Pl. 

Minden olvasó tud rocksztár beszédet írni, ha a közönségnek és önmagának érdekes témát egyszerűen elmondja.

Nagyon egyszerű, de a közönség azonnal el tudja dönteni, hogy érdemes-e odafigyelnie a mondandónkra.

Miért ő?

Miért ő beszél róla? Ez az Arisztotelészi Ethosz, hiszen a beszélőnek hitelesnek kell lennie a témában. 

Érdemes ezeket a kérdéseket az előadás elején azonnal megválaszolni, hogy aztán a közönség ne a kérdésekkel foglalkozzon, hanem az előadásra figyeljen.

a retorikában is a tartalom a király

Ez a cikk bemutatta, hogy hogyan lehet a retorika legfontosabb összetevőjének, a tartalomnak, a stratégiáját és építőkockáit kialakítani. A beszédírás egy nehezített pálya, hiszen rengeteg tapasztalat és csiszolás szükséges hozzá. Megfelelő tartalommal viszont tapasztalatom szerint az előadói lámpaláz 90%-a leesik a válladról. Az antik retorika a jóindulat megnyerésének szerepét méltatja (captatio benevolentiae). Ha pedig ezt tudjuk, hogy a minőségi tartalmunkkal el fogjuk érni, akkor sokkal nyugodtabban, energikusabban és meggyőzőbben léphetünk a színpadra.

SZÓLJ HOZZÁ